A tengerimalacok gondozása –csakúgy, mint minden állaté- felelősséggel jár. Minden nap meg kell nézni az ennivalóját, vizét és szénáját, fel kell tölteni, ha elfogyott. Ki kell cserélni az almot, le kell mosni a ketrecet, stb.

A következőkben erről fogok részletesebben írni.

Kezdjük a táplál(koz)ással, azon belül a magos eleséggel. Ezt két módon „állíthatjuk elő”: Vagy megvesszük a kisállatkereskedésben, vagy magunk keverjük. Ha az utóbbit választjuk, törekedjünk arra, hogy minél többféle mag legyen benne (búza, kukorica, zab, szotyi, … ). Rakhatunk bele kiszárított zöldség és gyümölcsdarabokat (pl. répát) valamint a gazdaboltokban kapható nyúltápot. (Utóbbiból csak keveset, mert hizlal.)

A tengerimalacoknak akármilyen gyümölcs vagy zöldségfélét adhatunk, kivéve a „k” betűseket. (Mondjuk én már adtam nekik káposztatorzsát meg karalábét is, és nem lett tőle semmi bajuk.) Viszont krumplit semmiféleképpen nem szabad adni a malacoknak, mert az mérgező a számukra.

Kőkeményre száradt kenyeret is lehet nekik adni. Ez jó a foguk koptatására, de a benne levő szénhidrát hizlal. Csak néha adjunk tengerijeinknek. Fogkoptatásra jobb az almafaág. De csak az alma jó, a többi fafajta mérgező anyagokat tartalmazhat.

A tengerimalacok szeretik a füvet, szívesen legelnek. Ezt is kétféle módon biztosíthatjuk nekik. Vagy veszünk egy tengerimalac-pórázt, vagy csinálunk egy kifutót. Akinek nincs ideje sétáltatni és/vagy szeretné, hogy kedvencei kedvükre futkározhassanak, az a kifutó mellett dönt. A kifutónak legalább egy-két négyzetméteresnek kell lennie. Lehet boltban is kapni, de mi is könnyen barkácsolhatunk.

Kell hozzá négy kis karó (kb. 70 centisek) és csibeháló (50 cm magas és legalább 6 méter hosszú). A négy karócskát le kell verni téglalap (vagy négyzet) alakban. Az egyikhez legalább három helyen (alul, fölül és középen) kötözzük hozzá a csibeháló elejét. Vezessük körbe a karókon, majd az elsőhöz érve (10 cm ráhagyással) vágjuk el drótvágóval. A végét is rögzítsük úgy, mint az elejét. Hogy a malackók ki ne bújjanak alatta, a csibeháló alját sátorcölöpökkel, vagy valami hasonlóval rögzítsük a földhöz több helyen. Ha valakinek úgy tetszik, csinálhatja több karóval ötszög, hatszög alakúra. Rakjunk bele egy (lehetőleg esővédett) házikót, csöveket, amikben bujkálhatnak, téglákat vagy köveket, amikre felugrálhatnak. (A téglákból „piramist” is építhetünk, ami lépcsőként és alagútként is funkcionál.) Aki tömbházban lakik, vagy valamilyen más okból nem tudja legeltetni tengerimutyiját, az akár egy nagyobbfajta cserépalátétbe is ültethet füvet.

Mivel a tengerimalacok egyik alapélelme a széna, ennek mindig kell, hogy legyen előttük. Csakúgy, mint víznek. Tévhit, hogy a tengerimalacok a zöldségekből is fel tudják venni a szükséges folyadékmennyiséget. Ez csak a hörcsögökre igaz, a tengerimalacokra nem. Ezért mindig legyen az itatójukba víz. (Legjobb a golyós itató!) A kamillateát is megihatják (persze cukor nélkül), ez jót tesz a beteg malacoknak, hisz gyógyhatású.

És ezzel ki is merítettük a malacok táplálkozásával kapcsolatos tudnivalókat.

Következzen a ketrec takarítása. Hetente cseréljük ki a forgácsot. Havonta az egész ketrecet mossuk át ecetes vízzel. Igaz, hogy ez büdös, de jobb, mint a fertőtlenítőszerek, mivel természetes anyag. És ha utána tiszta vízzel lemossuk a ketrecet, egyáltalán nem érezni. Alkalomadtán az etetőt, itatót, szénatartót és egyéb ingóságaikat (pl. a házukat) is mossuk át forró vízzel. Nos, ezzel is megvolnánk.

Az utolsó rész jön, a tengerimalacok ápolása. Ha nem tudják koptatni a karmukat, le kell vágni. Ezt óvatosan kell csinálni, mert a tengerik karmában van egy ér. A fehér és barna lábú egyedeknél ez látszik, de a feketéknél nem. Ha véletlenül mégis belevágnánk ebbe az érbe, csak semmi pánik, fertőtlenítsük le (pl. alkohollal).

Megemlítem még a hosszúszőrű tengerimalacokat is. Nekik naponta ki kell fésülni a bundájukat, különben előbb-utóbb elfilcesedik. Akkor aztán nincs mese, jöhet az olló J!

Na itt a vége, fuss el véle!